A falszerkezetek szilárdságát, teherbíró képességét, tartósságát a falazóelemeken kívül a felhasznált falazóhabarcs tulajdonságai is nagyban befolyásolják.
A falazóhabarcsok feladatai:
Szabványban meghatározottak alapján a falazóhabarcs fajták meghatározása és tulajdonságaik és/vagy felhasználásuk szerint a következők lehetnek:
Normál falazóhabarcs (G)
Vékonyrétegű falazóhabarcs (T)
Könnyített falazóhabarcs (L)
A habarcsokra vonatkozó európai szabvány a falak, oszlopok és válaszfalak építésénél (burkolt téglafalazat és vakolt falazat, teherhordó és nem teherhordó falazati szerkezet a magas és mélyépítésnél) alkalmazott gyári előkevert falazóhabarcsokkal szembeni elvárásokat (fektetés, egyenes illesztés, fugázás) határozza meg.
A falazóhabarcsok tulajdonságainak meghatározására az EN 998-2 szabvány rendelkezik. E szabvány szerint a gyártónak egy termék kifejlesztése után, el kell végezni a termék kezdeti típusvizsgálatát, melyben igazolja, hogy az megfelel ennek az európai szabványnak. Külön kell meghatározni a friss habarcsok feldolgozásával kapcsolatos bedolgozhatósági időt, kloridtartalmat, levegőtartalmat, sűrűséget és (csak a vékonyrétegű habarcsoknál) a korrigálhatósági időt. A megszilárdult habarcsokra meghatározza a feldolgozásra vonatkozó nyomószilárdságot, tapadószilárdságot és sűrűséget.
Az MSZ EN 998-2 szabvány a falazóhabarcsok nyomószilárdság szerinti besorolásáról rendelkezik.
Az LB-Knauf gyártású falazóhabarcsok elnevezésében szereplő számok a megszilárdult habarcs nyomószilárdságára utalnak. Pl.: MM1, MM3, MM5, illetve az MM10 elnevezésű termékek a harmonizált európai szabvány által meghatározott M1, M2,5, M5, és M10 jelölésű osztályba sorolhatók (a habarcsoknak teljesíteni kell az elnevezésükben megjelölt osztály nyomószilárdsági értékeit, pl.: MM1 > 1 N/mm2, MM3 > 2,5 N/mm2, stb.).
A falazóhabarcsok pontos anyagszükségletét a falazóelem gyártó cég határozza meg. A mellékelt táblázatban iránymutatást adunk a különböző falazóelemekhez használatos nedves- és szárazhabarcs szükségletre.